Csepeli hófehér keringő

A kiállítás

A kiállítások forgatagában főleg mi röpgalambászok szívesen végignézzük a mások által tartott és kiállításon nagy létszámban szereplő fajtákat is. A csepeli hófehér ma Magyarországon rendezett országos kiállításokon 40-50 db-os létszámmal szokott szerepelni az elmúlt 4-5 év tükrében átlagosan. A tenyésztés folyamán az elsődleges szempont a galambok formai megjelenése, hiszen a galambok hófehér tollazata miatt, rajz és színváltozatok nincsenek. Mégis előfordul, hogy olyan galamb kerül a tenyészetünkbe, amelyik valamelyik ősétől nem kívánatos jegyeket örökít (feketén jelzett csőr, színes tollvégek, tollas lábak). Szoros rokontenyésztéssel ezek a jegyek szinte teljesen kiszoríthatók, eltűnnek. A fajta jól elviseli a rokontenyésztést. Az egyik legszorosabb beltenyésztési módszerrel anyát a fiával pároztattam össze, ez a pár egész éven át több fiatalt is felnevelt. Hét éve ugyanazzal a törzzsel dolgozom és a beltenyésztettségnek semmilyen káros nyomát nem vettem még észre.

Visszatérve a kiállításokra. Sok ember számára az egymás mellett kiállított fehér galambok között nincs, vagy alig van különbség. Természetesen ez nem így van. Jobban megnézve néha láthatók olyan egyedek, amelyikeknek a csőre kicsit hosszabb, mint a többieknek és ehhez hosszabb test párosul. Szálló galamboknál ezek a jegyek még előnyösek is lennének, hiszen több nézelődőtől is halottam már: „röpgalamb típus”. A versenyen is röptetett galamboknál elsődleges szempontok a vitalitás a jó röpteljesítmény és ezen tulajdonságok örökítésének képessége. Kiállításon az a célunk, hogy a kiállított galambok a standard leírást minél jobban megközelítsék, formájukban, megjelenésükben és jól láthatóan magukon hordozzák a fajtájukra jellemző küllemi jegyeket. A galambok állását nézve, összehasonlítva a különböző állású galambokat, látni olyan egyedeket, ahol a magasröptű magyar deres jut eszünkbe 45 fokos szöget megközelítő magas állásával. Nekünk a mérsékelten emelt tartást kell előnyben részesíteni! Távolabbról nézve az egymás mellett lévő ketrecekben kiállított különböző testtartású galambok között jól látható az eltérés. A ketrecben nyugtalanul, idegesen szaladgáló egyedeknél ezt a tulajdonságot nehezen lehet jól megfigyelni. Ahogy egyre nagyobb figyelmet fordítunk a galambok vizsgálatára feltűnik, hogy a galambok nagyobb részén a toroktáj nem egyforma, vagyis vannak kikerekített toroktájúak és a többiek nem ilyenek. Tokájuk van, ami miatt a toroktáj nem ívben kikerekített. A következő apró különbségre a szemgyűrűk vizsgálatánál találunk rá. Az előírt sárgás árnyalatú, narancssárgát megközelítő színt nagyon kevés egyeden találhatjuk meg. Ehhez a vizsgálathoz érdemes kézbe venni a galambokat, mert a sárga pigmentek közelről jobban láthatók. Az utóbbi időben a kiállításra tartott galambokat nem röptetik, sőt még ki sem járnak a szabad levegőre. Ha a sárgás pigment megvan, akkor a nap hatására szép narancsos színű szembőr alakul ki és ez a kiállítási ketrecekben is jól látható lesz. Ezért a csepeli hófehéreket már nyáron készíteni kell a kiállításra, napoztatni kell őket! Nem feltétlenül szükséges, hogy a galambok repüljenek. Elég, ha szabad kijárást biztosítunk nekik, akár a tetőre kihelyezett ketrecbe, akár az udvaron a dúc előtt kiépített dróthálóval elkerített röpdébe.

Fej, szem, csőr. Ezt a három szempontot érdemes együtt nézni, hiszen szigorú elbírálás alá esnek. A homlok és csőrgerinc vonalában mutatkozó törés, enyhe törés nagyon ritka, általában gömbölyű fejjel párosul, ezért ezeknek a galamboknak semmi esélye a kiállításokon. A markírozott fej nem kívánatos (a budapesti rövidcsőrű jellegzetessége) mégis láthatók ilyen galambok, kerülni kell, mert a fejtetőnek enyhén domborodónak kell lenni. A markírozott, horpadt fejtető ennek pont az ellentétje, kiállításokon a fajta jellegétől eltérő fejformaként értékelhető, hibának számít. A tarkótáj vizsgálatához a csepeli hófehér galambot érdemes összehasonlítani a másik két magyar magasröptű fajtával. A deresnél szűk ívben lekerekített a tarkótáj a budapestinél hirtelen lekerekített tompított éllel fordul át és végül a csepelinél a tarkótáj ívben kerekedve folytatódik a nyak hátsó élében. Azért azt hozzá kell tenni, hogy nagyon ritka az a kiállítás, ahol minden más tulajdonságában a fajtaleírásnak megfelel a galambunk, csak a tarkótáj kis mértékű eltérése miatt nem lesz kiváló.

A lábakon és lábujjakon előforduló kis tollakat vagy a comb irányából enyhén lefutó tollas lábról a kiállításra való beszállítás előtt egy-két nappal érdemes leszedni, finoman ledörzsölni a tollakat. Természetesen, ha az egész lábat zárt tollazat borítja, azt már nem lehet eltávolítani anélkül, hogy a kisebesedett lábon a bírálat napján ez már ne látszódjon meg.

A fekete csőr a tollas, harisnyás csüdök a sötét szarujú karmok nem kívánatos tulajdonságok, hibák ezért kerülni kell a kiállításra szánt galamboknál és a tenyészállományban is.

 A kiállításra való felkészítésről már sokat olvashattunk. Én csak annyit említenék meg, hogy a rossz tollazatú élősködők miatt kilyukasztott tollú egyedek eleven hátránnyal indulnak, legyenek bármilyen szépek is! A fény irányába tartott, kiterített szárny tollain jól láthatók ezek a hibák. A ketrechez hozzászoktatott galambok tollazata a bírálat napján rendezettebb, tisztább lesz. A rendszeresen fürdetett galambok finom tollpúdert képeznek. Kézbevételkor csúszósak a ruházaton fehér lisztszerű nyomot hagynak. Egy figyelmes bírálónál ez előnyt jelent és eldöntheti a fajta vagy színgyőztes sorsát is.

Németh László

Kiskunfélegyháza